Zsidi Ernesztina

Még nem régóta laktam Debrecenben, nem ismertem sem a várost, sem az embereket, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy szükségem van valamire, ami kimozdít az egyhangú, munkakereséssel töltött hétköznapokból. Nem is emlékszem pontosan, hogy jutott eszembe a jóga, csak azt vettem észre, hogy az interneten kutatok a lehetőségek után. Az elsők között találtam meg Ágit és a Dahliát. Rögtön szimpatikus volt a hely és Ági is a honlap alapján. Napokig gondolkodtam, hogy mi legyen, mire végül összeszedtem minden bátorságomat, és elmentem az első gerincjóga órámra. Onnantól kezdve nincs megállás. A gerincjóga és stresszoldó órákat rövid időn belül a dinamikusabb órák követték, az első astanga minitanfolyam, és szép lassan, észrevétlenül a jóga a mindennapjaim részévé vált.

Amikor megtudtam, hogy Debrecenben is indul oktatóképzés, megint gondolkodóba estem, napokig rágódtam, hogy jelentkezzem-e. Majd az egyik óra előtt Ági csak úgy lazán rákérdezett, hogy nem lenne-e kedvem belevágni, én pedig rávágtam, hogy de. Ezzel el is dőlt a kérdés. Először csak magam miatt jelentkeztem, illetve mert úgy gondoltam, munkám során majd hasznosítani tudom az itt megszerzett tudást. Ma már viszont egyre nagyobb a vágy bennem, hogy ezt átadjam másoknak is, így szebbé téve a napjukat, könnyítve a hétköznapokon, belecsempészve azt a „valamit”, ami bennem is elindította ezt a folyamatot. Szeretem, ahogy a szőnyegre lépek, és a gyakorlás során fokozatosan megszűnik a külvilág, elcsendesednek a zakatoló gondolatok, és a gyakorlás végére visszakapom a napközben elveszett harmóniát. Ha lehet mondani, hogy a jóga függőséget okoz, akkor én függő vagyok.

Nem saját gondolat, de teljesen magaménak tudom érezni: „A jóga egység. Ez mint a jóga célja és gyümölcse, az egyéni és univerzális, az én és mások, a belső és külső, a véges és határtalan egységét jelenti.” Számomra ebben a mondatban benne van minden.